Így állok tehát, túl mindenen, régi emlékeim és lidérces álmaim takarosan bezárva ebbe a köteg papirosba. Nemsokára beleteszem egy dossziéba, a dossziét elzárom a szekrényem legalsó fiókjába, és kész, vége.

Kapaszkodnom kellett volna beléd, nem kellett volna, hogy elengedjelek..

Napi bölcsesség! ;)

Vannak szép köntösbe bújtatott ostobaságok,
mint ahogy vannak igen jól öltözött ostobák.

                             Nicolas-Sebastian Roch de Chamfort

VÉGRE ITT VAN!!! :DDD

"...ahol zene szól, ott nem lehet semmi rossztól tartani."

Van valami mélységesen megnyugtató abban,
ha ez ember egy szép nyári napon
a verandán üldögél,
és nézi, ahogy mások dolgoznak.

A napfény a vízzel játszott,
A boldogság szemedben látszott,
A Hold csak ránk vigyázott,
Az a nyár még igazi nyár volt.

A zene kifejezi azt, amit nem lehet elmondani, és amit nem lehet elhallgatni.

Utolsót lobban a nyár,
Aztán kialszik végképp,
Arcodon most fakó a bánat,
Akár egy régi térkép.

Kár olyan után kepeszteni, akinél úgysincs esélyünk. Szeressünk bele abba, aki hozzánk illik. A boldogság titka, hogy éppen olyat akarj, ami jár neked.