“Kigyúlt az első csillag, kigyúltak
a vágyak,
Csillagfényes éjszakában, én csak
téged várlak.
Tudom jól, hogy nem jössz, de oly jó
várni,
Hazudok a szívemnek, hogy ne tudjon
fájni.”
Most, hogy elmúlt, csak most fogjuk fel, hogy a kétségbeesés felett is volt még remény.